Blog

Hogy jutottam idáig?

Németh Krisztina
Németh Krisztina
2019.07.01 14:38

Hogy jobban megismerjetek, „picit” írnék magamról. Németh Krisztina vagyok, 32 éves, két kissrác anyukája. Eredeti szakmám szerint röntgenasszisztens, jelenleg (és már két éve) a saját márkám építésén dolgozok, ez pedig a Katalinka – baby products. Mégis, hogy jutottam idáig?

Hogy jobban megismerjetek, „picit” írnék magamról. Németh Krisztina vagyok, 32 éves, két kissrác anyukája. Eredeti szakmám szerint röntgenasszisztens, jelenleg (és már két éve) a saját márkám építésén dolgozok, ez pedig a Katalinka – baby products. Mégis, hogy jutottam idáig?

 

Mégis, hogy jutottam idáig? - Mindenek előtt

Még gyerekkoromban sajátítottam el a varrógép működtetésének ismeretét abszolút autodidakta módon. A mi generációnkat már nem tanították meg az iskolában varrni, se kötni, se horgolni. Csak figyeltem, ahogy Anyu varr. Mert sokat varrt nekünk a Burdából, mikor kicsik voltunk. Nagy álmom volt, hogy varrónő és divattervező leszek. Rengeteget rajzoltam ruhaterveket és varrtam magamnak, amit büszkén viseltem. De akkor miért mentem az egészségügyi főiskolára? khmmm… Anyu és Apu, itt most kattintsatok el és ne olvassátok tovább!

Szóval 16 évesen a szüleim úgy látták a legjobbnak, hogy inkább maradjak az egyik szegedi nagyhírű gimnáziumban és ott érettségizzek le. Pedig könyörögtem, hogy engedjenek át a könnyűipari szakközépiskolába, hogy beteljesíthessem az álmomat. Nem engedtek. Úgy tartották, hogy majd ráérek érettségi után eldönteni, hogy biztos varrni akarok-e? Érettségiig pedig több varrónővel is összehozott a sors, és mikor faggattam őket a szakmáról, mind lebeszélni igyekezett, hogy manapság a kínai tömegcikkek mellett ebből a szakmából megélni márpedig nem lehet. Én pedig befolyásolható voltam. Sokáig okoltam a szüleimet, hogy gátoltak. Ma már eljutottam oda, hogy belátom, hogy ők csak a tudásuk szerint a legjobbat akarták nekem, és mivel ők is emberek, tévedhetnek. Én pedig ez a tapasztalat alapján igyekszek majd ezt a hibát nem elkövetni a saját gyerekeimnél. Majd elkövetek más hibákat. Tuti.

Évekig hozzá sem ültem a varrógéphez. Teljesen lemondtam az álmaimról. Elhittem, hogy nekem nem lehet varrodám. Érettségi után az egészségügyi főiskolán találtam magam, utána pedig a megszerzett szakmában helyezkedtem el. Éveket töltöttem egy szegedi klinika sürgősségi röntgenes részlegén. És végig azt éreztem, hogy pályát tévesztettem. Már akkor tudtam, hogy ha egyszer gyerekeim lesznek és otthon leszek velük, akkor lesz lehetőségem valami teljesen mást tanulni.

Mivel a varrás igazából fel sem merült bennem opcióként, de mindig is nagyon kreatív voltam, ezért elvégeztem egy virágkötői tanfolyamot. Ügyes voltam benne, de mégsem volt az igazi… Akkortájt kezdtek elterjedni a kézzel készült babaholmik a facebookon. Tudtam, hogy ez nekem is menne.

 

Kezdetek és nehézségek

Belevágtam 2015 szeptemberében és egyéni vállalkozó lettem GYES mellett. Na nem ment az olyan könnyen, mint képzeltem. Egyszerűen nem találtam a célközönséget. Nem kellett a kutyának sem, amit csináltam. De az akkori név választás sem volt az igazi, sem a logó, sem az árazás, sem a marketing, se semmi. Kudarc volt. Azért nem keseregtem sokáig, akkor csinálok valami mást, hiszen kreatív emberként sok technikával tudok bánni. Így hát elkezdtem egy dekorációs-ajándékos vonalat. Ment is úgy ahogy, jobban, mint a varrás. Szívesen vállaltam grafikai munkákat is. Például egy piacon lévő mosószernek a logóját és címkéjét is elkészítettem. De már hirtelen túl sok mindent csináltam egyszerre, túlságosan szerteágazó volt. Elveszítettem a fonalat és jött az alkotói vállság. Alkotóként egy ilyen érzelmi állapot szörnyű. Nem volt ihletem. Nem találtam az utam. Teljes volt a tanácstalanság, hogy merre induljak fejjel. Ekkor már 2017 tavasza volt.

 

Az áttörés

Egyszer csak egy évvel korábban készített címkekockámra érkezett egy érdeklődő, hogy szeretne csináltatni vele egyet. Jött az ötletem, hogy mit szólna, ha névre szóló lenne? És ekkor jött az „áttörés”. Megosztottam az oldalamon az első névre szóló kocka fényképét, meg egy-két facebook csoportban, és elkezdtek jönni rá a megrendelések. Egyre több. És pár hét múlva nevet változtattam: Katalinka – baby products. Ez lett az én márkám. Egy következő bejegyzésben írok majd arról, hogy miért éppen Katalinka?

@__nemeth_kriszti__

 

Az első névre szóló kocka. Azóta sokat fejlődött :) de szeretem visszanézni, hogy honnan hova jutottam.

 az első névre szóló kocka